Erőcsoport a Gyermekotthonban

2023.01.01.

A tavalyi pécsi Élő Adáson azért kampányoltunk, hogy a Pécsi Gyerekotthonban tudjunk erőszakprevenciós és traumafeldolgozó foglalkozásokat tartani. Szeptemberben bele is vágtunk nagy lelkesedéssel, Ramival. Ez az elmúlt 10 hónap nem volt egyszerű.

A foglalkozásokat azzal a céllal indítottuk el, hogy segítsünk az otthonban lakó kamasz lányoknak, hogy reziliensebbek, magabiztosabbak legyenek párkapcsolataikban és bízzanak önmagukban, mint nőkben. Elterveztünk valamit, és azt hittük, hogy működni fog. Hiszen az Élmény Táras tapasztalataink ezt mutatták, csak egy valamit elfelejtettünk, hogy ott már volt egy kiépített rendszerünk, közösségünk és ismertségünk.

A foglalkozások elindítását gondos munka előzte meg, megismertük az otthon támogató személyzetét, a munkatársakkal jó viszonyt alakítottunk ki és interjúztunk azokkal a lányokkal, akiket javasoltak a csoportba. Majd elindult a csoport. Az első 2 hónapban Ramival mindig úgy jöttünk ki az otthonból minden foglalkozásról, hogy valamit meg kell változtatnunk a tematikán, gondolkodásunkon, de soha nem voltunk csalódottak, hanem inkább lelkesek és kreatívak.

A fennmaradó lelkesedésünk nem csak annak köszönhető, hogy látjuk értelmét annak, amit csinálunk, hanem annak is, hogy rendesen felkészültünk. A munkát megelőzően egyeztettük a tematikát egy nagyon tapasztalt és elismert szakemberrel, akivel már régóta dolgozunk együtt Hoffmann Krisztával. Sok mindenre rámutatott, hogy mik lehetnek azok a tényezők, amelyek hátráltathatják a közös munkát a gyerekekkel. Rengeteget segített nekünk, folyamatosan kapcsolatban voltunk és vagyunk ma is. Bármivel kereshetjük. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy legyen ebben a munkában is folyamatos szupervíziós támogatásunk, hiszen segítőként is nehéz megélni a különböző élethelyezeteket, amelyekkel a projekt során találkozunk.

Ebben a projektben sok mindent kellett megértenünk. Az első 6 hónapunk azzal telt, hogy kiépítsük a bizalmat, ismerkedjünk. Első lépésként rájöttünk, hogy egyéni segítőbeszélgetéseket kell kezdeményeznünk, mert csoportban még nem tudunk dolgozni. Közben persze már mi is elkezdtünk kötődni, amit a gyerekek is éreztek.  Kicsit később az is világossá vált számunkra, hogy az otthonban nem a prevenció lesz a fókusz, hanem inkább a túlélés, a támasznyújtás. Közelről tapasztalhattuk meg, hogy mennyire diszfunkcionálisan működik a gyermekvédelmi rendszer. Anélkül írom ezeket a sorokat, hogy meg szándékoznám bántani a benne dolgozókat, mivel sokan a szívüket, lelküket beleteszik ebbe a munkába. Az ország vezetőinek észre kellene venniük, hogy ma a gyermekvédelem nem képes megvédeni a kiszolgáltatott gyerekeket és valós reformokra lenne szükség. Talán még nagyobbakra, mint az oktatás területén!

Több hónap kitartó jelenlét után megtörtént az áttörtés; sikerült csoportban is dolgoznunk. Nagyon jó érzés volt, hogy a gyerekek így kinyíltak és megtiszteltek minket azzal, hogy őszintén, bátran beszéltek az érzéseikről, megéléseikről. Számunkra ez egy hatalmas élmény és szakmai siker.

Sokat tanultunk ebből a 10 hónapból és kirajzolódtak új szakmai célok, lehetséges utak és összeállt a régóta vágyott képzésünk is a témában.